Sok ember életének fontos része a kontroll. Az, hogy mindent kézben tartson, szinte egy állandó készenléti állapotban. Ha ez sokáig fennáll, az nagyon fárasztó a léleknek.
Nem bízunk a Sorsban, az életben, na meg az emberekben sem. Nem merjük kinyitni a szívünket, mert félünk az újabb csalódástól.
Amikor megkérdezek valakit, hogy miért akar mindent iránytani, a válasz az szokott lenni, hogy mert akkor nem tudnak bántani, hátba támadni.
Minden csoportban el szoktam mondani, ha ilyen téma merül fel, hogy ha te jól vagy, ha kidolgoztad a traumáidat, ha belül stabil vagy, senki nem tud bántani. Mert lepereg rólad.
Sokan mondják, hogy mások kihasználják őket. Senki nem tud kihasználni sem, mert amit a másik csinál, az róla szól. Az én életemben is van pár ember, akikről tudom, hogy kihasználni akar. Ők nem tudják, hogy tudom. Amikor egy ilyen helyzet van, én pontosan látom, hogy ő most kihasználni akar, de van, hogy hagyom neki. Nem háborodok fel, hogy milyen ember, ő ilyen, és kész. Én meg eldönthetem, hogy hagyom ezt, vagy sem.
A legutóbbi családállításon egy szenzációs helyzet alakult ki. A téma pont ez volt, hogy ha kontroll alatt tartunk mindent, nem tudnak hátba szúrni. Elég nehezen haladtunk, mindaddig, míg be nem állítottam a mezőbe a belső egyensúly képviselőjét. Ekkor a hölgy arca, aki az állítót képviselte felragyogott, és nevetve azt mondta: „Hátba akar szúrni? Hagyom neki!”
Ha el tudsz jutni ide, hogy a történések az életedben csak rámutatnak valamire, akkor nem lesz több fájdalom, kontroll, stb. Mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem tetszel, akik irigyek. akiket irritálsz, akik kihasználni akarnak. Ők a saját fájdalmaikat vetítik ki rád, de ez az ő történetük. A tiéd ebből annyi, hogy hogyan reagálsz rá.