Mikor érdemes családállításra jönni? 

• Amikor valaki úgy érzi, nem a saját életét éli.
• Betegségek esetében, főleg ha az régóta fennáll, krónikus.
• Amikor úgy érezzük, mindig keresünk valamit, de nem tudjuk mit.
• Családi problémák esetében, szülőkkel való konfliktus esetén.
• Párkapcsolati problémák esetében.
• Szexuális problémák esetében.
• Ha azt érezzük, nem találjuk a helyünket, a saját utunkat.
• Anyagi problémák esetében.
• Munkahelyi problémáknál, illetve ha nem találunk munkahelyet.
• Amikor a családban nehéz sorsok ismétlődnek.
• Problémás szülő-gyermek kapcsolatoknál.
• Pánikbetegség, szorongás, félelmek esetén.
• Önbizalomhiány esetén
• Függőségeknél: alkohol, dohányzás, stb.
• Kóros evés, anorexia, túlsúly esetén.
• Gyermekeknél: ágybavizelés, dadogás, szorongások, autizmus stb.
• És minden olyan probléma esetében, amikor nem találjuk a megoldást, vagy olyan betegségeknél, amikor már minden más terápia hatástalan volt.

Észrevettem, hogy sokszor, amikor a családállítás témájáról beszélgetek valakivel, nem igazán tudja az illető hová tenni a dolgot. Misztikusnak, néha érthetetlennek tűnik a módszer.
Nem érthető, hogyan tudna egy idegen ember olyan dolgokról, történésekről, ami az én családomban zajlik, honnét tudná, mi történik a lelkemben, és főleg a családtagjaim lelkében?

Néhány szó a „mezőről”.
A családállítás során számunkra idegen emberek képviselik családunk tagjait, ők mesélik el, mi zajlik szeretteink lelkében. Ez sokak számára megfoghatatlan dolog. Pedig egyszerűen megmagyarázható. Hogyan lehetséges, hogy idegen emberek elmondják azt, ami bennünk zajlik?
Rupert Sheldrake határozta meg a morfogenetikus mező lényegét, ami tulajdonképpen az alap módszerünkben.
„Az emberi és szociális csoportok, valamit törzsek és családok a morfogenetikus mezőik révén egyfajta kollektív emlékezetet örökölnek. Az ősök szokásai, hagyományai és szemléletmódja befolyásolják a jelenleg élők viselkedését, mégpedig mind tudatosan, mind tudattalanul. Valamennyien összeköttetésbe kerülünk a kollektív emlékekkel – ahogyan C.G. Jung is rámutatott – a „kollektív tudattalannal”. /Rupert Sheldrake: Az állatok hetedik érzéke/

A családállítás során tehát kapcsolatba kerülünk az általunk képviselt személy lelki, szellemi mezőjével. Ebből kifolyólag hasonlóan kezdünk el viselkedni, mozogni, beszélni, mint a szóban forgó családtag. Ez akkor is így történik, ha a képviselt személy már meghalt, vagy ha olyan korban élt, amikor a kliens még meg sem született. Tértől és időtől függetlenül kapcsolatban állunk egymással.
Családállítással nem csak a családtagokat tudjuk „felállítani” és nem csak családi problémákat tudunk megoldani. A családtagokon kívül felállítható még: érzések, félelmek, betegség, hitrendszerek, élet, halál, sors, akikkel problémáink vannak – ismerősök, országok, életcél, gátak az életedben, szeretet, szerelem, bármilyen lépés, és szinte bármi, ami foglalkoztat, amivel problémád van. Akár háziállatok, tárgyak is felállíthatók. Volt már olyan állításunk, ahol egy lakás eladása volt a cél, amelyre évek óta nem érkezett megfelelő vevő. Az állítás után pár héttel megérkezett a megfelelő vevő. Nincs olyan helyzet, olyan gond, amelyre ne tudnánk felülről ránézni.

Bár a módszer felettébb hatékony – sokszor fordult elő. hogy még aznap, az állítások alatt jelentkezett az a családtag hosszú idő után, aki a kliens állításában szerepelt – mégsem old meg minden problémát. Családállítás után is szükség van a kliens saját erejéből megtett lépésekre, hiszen a megoldásokért mi vagyunk a felelősek, azt nem teszi meg senki helyettünk. A családállítás viszont sok esetben biztosítja a szabad utat céljaink felé.