Amikor a külső körülményeket nézzük, meg kellene tanulni szimbolikusan gondolkodni. Nemhiába mondják, ahogyan bent, úgy kint, ahogyan fent, úgy lent.
A családállításra látogatók gyakran mesélik el, hogy a sok régi bántás miatt falat húztak maguk köré. Ez a fal meg is mutatkozik állításokon. A fal azonban nem csak a bántásoktüól véd, hanem minden mástól is. A szerelemtől, boldogságtól is. Hiszen bezárt, befalazott szívvel nem lehet szeretni. A lelkünk pedig fuldoklik a falak mögött.
Pontosan ezt teszi most a természet. Fuldoklik a hőségtől, vízhiánytól. Mert mi van kint? Az, hogy kivágjuk az utolsó fát is, ami levegőt biztosítana. Minden zöld területet beépítünk, a városokban beton van, egyre kevesebb a zöld, a fa, ami hűvöset, árnyékot adna. „Húzzuk fel a falakat”, mert kell még egy pláza, még egy irodaház, még egy panelrengeteg. Az utakat lebetonozzuk, ami tovább ontja a meleget, amikor hőség van.
A Föld egy élőlény. Nem egy élettelen valami, amivel azt tehetünk, amit akarunk. Él, lélegzik, érez. Vagyis lélegezne, ha hagynánk. A beton alatt a Föld megfullad. Vajon miért csodálkozunk ezek után, ha ismét reng a Föld valahol, ha ismét kitör egy vulkán? Mert a Föld élni, lélegezni akar. De mi emberek elvesszük tőle az életet. Ahogyan az állatok életterét is.
Ne gondoljuk azt, hogy mindezt büntetlenül sokáig megtehetjük. Hogy hogyan függ ez össze azzal, amit a kollektív állítás mutatott? Úgy, hogy ha az emberek visszakapcsolódnának a szívükhöz, ha eltűnne az a rengeteg rosszindulat, gonoszság, önzőség, ami most uralja az embereket, akkor a Földdel sem tennénk meg ezt. Akkor tisztelnénk az élet minden formáját.
Ismét tudnánk kapcsolódni a természettel, ismét a természeti törvények szerint élnénk.
Gyakran megkérdezik tőlem, a táborban is feltették a kérdést, hogy hogyan látom, lesz e változás. Ha erre teljesen őszintén akarok válaszolni, akkor azt mondom, hogy nem sok esélyt látok rá. Legalább is kollektíven nem. A bíztató az, hogy egyre több ember ébred, és kezd tudatosan élni. Egyre többen jönnek rá arra, hogy a válaszok és megoldások nem kívül, hanem belül vannak. Egyre többen látják azt is, hogy amíg nem foglalkoznak magukkal, amíg a múlt nincsen gyógyítva, elengedve, addig nem igazán fog változni az életük.
Viszont azt is gondolom, hogy aki a szívéből él, az mindig tudni fogja, mikor, hol kell lennie.
Bármi történik is kívül, én biztonságban érzem magam.
Te mit teszel a Földért, az életért?
Lukács Tünde
Soulwork System Healing