A munkám során nagyon sokszor látom azt, hogy azért nem halad a segítséget kérő élete, mert próbál „jó ember” lenni. A baj azonban az, hogy a „jóság” fogalmát nem igazán jól értelmezzük. Mert a lemondás, az önfeláldozás, a szolgalelkűség, az hogy soha nem mondunk nemet, nem egyenlő a jósággal.
Rengeteg 40-50 év körüli nő látogat el hozzánk, azzal a problémával, hogy csak elvan a saját életében, nincs motiváció, nincsenek célok, életuntság van. Mert mi történt? Az történt, hogy a hölgy egész életében a családját szolgálta, saját élete nem volt, és amikor a gyerekek kirepülnek, nem lesz több feladat, ami lekötné a figyelmét, kitöltené az idejét. Helyette ott az üresség érzése, és gyakran a depresszió. Főleg, ha közben egy váláson is túl van.
Látok olyan írásokat a neten, hogy idősebb anyukák elkeseredetten írják azt, hogy az egész életüket a gyerekre áldozták, és most öregkorukra a gyerek rájuk sem nyitja az ajtót. Ott a másik anyuka, aki meg semmit nem foglalkozott a gyerekével, csak élte az életét, a gyerekkel mégis jó a kapcsolata.
Elárulom neked a titkot, hogy miért nem nyitja rád a gyerek az ajtót. Mert rettentően dühös rád. Azért, mert nem éltél. Mert feláldoztad magad, holott ő ezt nem kérte. Azt a mintát mutattad neki, hogy a család, a gyerek miatt le kell mondani önmagunkról, és szolgálnunk kell őket. És ő is így fog élni. Szolgálni fog, nem élni. Olyan kapcsolatokat keres majd, ahol elnyomják, ahol alárendelt lesz, Ezért nem látogat meg, mert akkor szembe kellene néznie a dühével, hogy most a bűntudata miatt ő is szenved. Akkor meg azért érezné rossznak magát, mert dühös rád, a szülőre. Ezért inkább nem megy. Tudatalatt a gyerekben az a program fut, hogy ha anyám feláldozta magát miattam, akkor én sem élhetem a saját életemet. Ne tévesszen meg az, hogy látszólag a gyereknek megvan mindene. Mert lehet, hogy van család, siker, de belül, lélekszinten nem boldog.
Akkor leszel jó anya, jó ember, ha mersz élni. Mert akkor a gyerek azt látja, hogy így is lehet. Nemrégiben egy állítás végén, amikor az állítást kérő hölgy beállt a helyére, hirtelen olyan lett a tekintete, mint aki megvilágosodott. Addig úgy gondolta, hogy majd ő akkor lesz boldog, ha a gyerek boldog. És ott rájött, hogy ez fordítva működik. Ha anya boldog, akkor a gyerek is az lesz. A gyerek képviselője ezt el is mondta, hogy ő hogyan lehetne boldog, ha azt látja, hogy anya szenved?
A mai társadalomban az a jó anya, aki lemond önmagáról. Ezt felejtsd el! A gyereked akkor lesz boldog, és akkor fog teljes életet élni, ha tőled ezt látja.
Van még egy másik oldala is a „jóemberségnek”. Amikor azt hiszed, hogy akkor vagy jó ember, ha csak adsz, és nem fogsz el semmit, illetve ha szegénységben tartod magad. Nézd csak meg, hány netes poszt szól arról, hogy milyen jó volt régen, mert szegények voltunk, de boldogok. Ezzel azt mondod, hogy a bőség és a boldogság kizárja egymást.
Vagy azt mondják, nem volt pénz, de volt szeretet. Tehát a pénz megöli a szeretetet.
Hányszor halljuk azt a tanítást, hogy ha itt a földi létben lemondasz, akkor majd a túlvilágon jó lesz. Ezt azok tanítják neked, akik irányítani, manipulálni akarnak, és uralkodni feletted.
Mert amíg ki vagy szolgáltatva, addig félni fogsz. És az ember mindent megtesz azért, hogy ne féljen. De ha az erődben állsz, akkor nincsen benned félelem, és senki nem tud manipulálni.
A mai társadalmunkban szinte dicsőség a nélkülözés, a szenvedés. Ha pedig valaki meri megengedni magának a jót, akkor jönnek az irigyek, és próbálják visszarángatni őt a saját szintjükre. Mert ha én szenved, akkor szenvedjen a másik is.
Nemrég láttam egy posztot, ahol egy hölgy megosztotta, hogy valahol külföldön van, egy nem éppen olcsó helyen. Rögtön ráugrottak ezren a témára, hogy honnét van neki erre, meg tuti nem 14 órát gürizik naponta, stb. Vagyis, megjelent az irigység. Mert sokkal jobban szeretnék a hölgyet, ha azt posztolta volna ki, hogy mennyire rossz neki, és szenved. De valójában azért dühösek rá, mert ők is szeretnék azt, ami a másiknak van, csak ők nem tesznek érte semmit, helyette irigyek, és panaszkodnak. Egyébként senkinek nincs köze a másik ember életéhez, sem az anyagi helyzetéhez, sem ahhoz, hogy ő hogyan él. Aki mindig másokkal foglalkozik, annak általában nincsen saját élete. Hiszen ha lenne, akkor azzal foglalkozna.
Most elárulok neked még egy titkot. Nem azért kaptad az életedet a Teremtőtől, hogy végigszenvedd. Hanem azért, hogy élj, és jól élj. Gondold csak át – ha neked van egy gyereked, te azt szeretnéd, hogy szenvedjen? Biztosan nem. Ugyanígy a Teremtő sem akarja, hogy szenvedj. A szenvedést te választod, mert azokat a mintákat, hitrendszereket követed, amelyeket tanítottak neked, és amire azt mondták, hogy így kell élni. Azt gondolod, így leszel jó ember.
Nem akkor vagy jó ember, ha együtt szenvedsz másokkal, ha lemondasz, ha hiányban élsz, ha mindig készen állsz segíteni, ha önmagadat az utolsó helyre teszed. Nem akkor vagy jó ember, ha igyekszel mindenkinek megfelelni, ha senkinek nem mondasz nemet, ha mindig mindenhez jóképet vágsz, ha soha nem szólsz vissza. Akkor vagy jó ember, ha példát mutatsz az életeddel. Nem az áldozatiság példáját, hanem az erő példáját. Akkor ezt az energiát teszed bele a kollektív mezőbe is, nem a szenvedésenergiát.
Persze ahhoz, hogy ne mások véleményétől függj, hogy ne hasson rád, ha valaki ítélkezik feletted, hogy milyen ember vagy te, hogy nem vagy hajlandó másokkal együtt szenvedni, ahhoz rengeteg tudatalatti mintát kell átírni. De ha ez sikerül, akkor szabad vagy.
Akkor már nem fogsz védekezni a „támadások” ellen, mert tudod, hogy ez nem rólad szól. Amíg védekezünk, addig a belső bizonytalanságunk irányít.
Ha oldottad ezeket a mintákat, akkor már sem megmagyarázni, sem vitatkozni nem fogsz. Mert ez csak az erődet, energiádat veszi el. Akkor már közölsz egy tényt, és mész tovább.
2026-ban nagyon sok tanfolyam lesz ezekben a témákban, az első január 31-én. a „Create a new reality – Teremts új valóságot” 1 napos intenzív tanfolyam lesz.
Várlak szeretettel, ha a szenvedés helyett az erőt választod.
Lukács Tünde
Soulwork System Healing