Amikor néha elvonulok pihenni, amikor elutazom, szeretem nézni az embereket, a mozgásukat, az arckifejezésüket, a kommunikációjukat. A felőlük áradó energia mindent elmond róluk,
A múlt heti pihenésem alatt, rengeteg párt láttam, akik szintén pihentek, sétáltak, beszélgettek – vagy éppen szótlanul sétálgattak egymás mellett. Merthogy a legtöbbjük sajnos ezt tette.
A leggyakoribb téma, amivel családállításra jönnek, az a párkapcsolat. Meg szoktam kérdezni, hogy miért akarnak párkapcsolatot. Furcsán néznek ilyenkor rám, mert ugye ez a szokás, hogy párkapcsolatban kell élni. Azt, hogy kellene egy párkapcsolat, azt gyakran olyan hangsúllyal és energiával mondják, mintha azt mondanák, hogy kellene egy kiló kenyér, mert elfogyott otthon. És hát kenyérnek kell lenni otthon.
Legtöbben nem is tudják, hogy mit szeretnének, milyen igényeik vannak, és mit tudnak adni ők a másiknak, mert nem ismerik önmagukat.
Most a Balatonon esténként, vacsoránál felfigyeltem néhány párra. Az egyik pár bejött az étterembe, szedtek az ételekből, leültek, megvacsoráztak, majd kimentek. Mindeközben egy szót sem szóltak egymáshoz, sőt – még csak egymásra sem néztek. A szemükben unalom, és talán még utálat is volt.
Ennyi egymással unatkozó, és egymást halálosan megunt embert rég láttam. A nyaralás, a kötelező közös programok előhozzák a valódi érzéseket két ember között. Közben azon gondolkodtam, vajon mi az, ami ezeket az embereket összetartja. Mert a lelkük szenved. Sőt – a szemükben nincs élet, fakó, élettelen a tekintetük. Aztán arra is gondoltam, hogy én egy napot nem tudnék így élni. Aki ilyen szeretetnélküli kapcsolatban él, az nagyon nem szereti, és nem értékeli saját magát.
A parton egy házaspárt láttam, egy 6 év körüli kislánnyal, ahol apuka szinte kiabálva jelentette be, hogy márpedig amit anyu mond, az hülyeség, és itt az lesz, amit ő mond. Az anyuka picire húzta össze magát, a tekintetét fel sem emelte a földről. A kislány anyuka mellett ballagott, ő is próbálta meghúzni magát. A nőnek meg sem fordul a fejében, hogy lehet ez másképpen is. Hogy élhetne olyan kapcsolatban, ahol szeretik, tisztelik, és az ő véleménye is számít. A kislány pedig ezt a mintát viszi tovább, ő is hasonlóan elnyomó társat választ majd.
A napokban valaki feltette nekem a kérdést, hogy hogyan lehet bevonzani egy boldog, harmonikus párkapcsolatot? A válasz egyszerű: te legyél belül harmóniában, és te legyél boldog. A társunk csak azt tükrözi vissza, ami bennünk van.
Azért viszont, hogy mi belül rendben legyünk, tenni kell. Ez nem magától jön.
Szert kellene tenni megfelelő önismeretre.
Ki kellene dolgozni a transzgenerációs traumákat, a negatív párkapcsolati mintákat.
Meg kellene nézni, kinek az életét éljük, a saját utunkat járjuk e, vagy valaki sorsával vagyunk összekapcsolódva.
Le kellene tenni a férfiakkal/nőkkel kapcsolatos negatív hitrendszereket.
Meg kellene találni magunkban az Isteni szikrát, hogy a kapcsolódásunk a társunkkal hasonlóan Isteni legyen,
Két önmagában is boldog, önmagát szerető, értékelő, egész ember tud boldog kapcsolódást megteremteni.
Lukács Tünde
Soulwork System Healing