Gyakan mondjuk, hogy a szeretet mindent megold. Sokszor olvasom, hogy ha gondok vannak a párkapcsolatunkban, ha a párunk küzd gondokkal, betegséggel, vagy esetleg függő, akkor elég, ha szeretjük, mert a szeretetünk mindent megold.
Lehet, hogy sokak szemében most nem leszek népszerű – ami nem baj, mert nem arra hajtok J – de ez a fenti állítás nem igaz. Ez ugyanolyan, minden valóságalapot nélkülöző romantikus elképzelés, amit rengetegen posztolnak, mint azok a „női” témák, amiket olvasva, és szakmai szemmel nézve, néha égnek áll a hajam. Ezeket a posztokat sok ezren lájkolják, de nincs közük a valósághoz.
Van, amit valóban meg tud oldani a szeretet, de a mély traumákat, veszteségeket, sorsösszefonódásokat nem fogja felülírni.
Mert mi a valóság? Az, hogy van egy párunk, aki rettenetesen traumatizált, és akinél ezek a traumák nincsenek feloldva. Lehet, hogy bántalmazták gyermekkorában, lehet, hogy veszteségei voltak, vagy éppen sorsközösséget vállalt tudatalatt egy felmenőjével, és nem a saját sorsát éli. Lehet, hogy problémás a kapcsolata anyával/apával, és még nem nőtt fel, mert a családja gyermekként kezeli. Vagy éppen függőségben szenved, például alkoholista, aminek oka leggyakrabban szintén a szülőkkel való kapcsolat problémája.
És akkor jövünk mi, akik azt mondjuk, hogy majd mi szeretjük őt annyira, hogy elhagyja a függőséget, nem fog gyerekként viselkedni, és beleáll a saját életébe. Vagyis meg akarjuk menteni. Nézzük meg, hány nő küzd azzal, hogy alkoholista párját jó útra terelje, és aminek nagy csalódás a vége.
Ez a próbálkozás leggyakrabban halálra van itélve. Bert Hellinger is említi az egyik könyvében, hogy a szeretet nem old meg mindent, mert a másik ember sorsösszefonódásait, traumáit, mi nem tudjuk megoldani. Azt egyedül ő tudja feloldani. Mi annyit tehetünk, hogy szeretettel támogatjuk ebben. De nem a szeretetünk fogja megoldani a problémáit. Ha ő semmit nem tesz, ez nem lesz elég.
A párkapcsolatokban az emberek többsége még traumakötésekkel kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy hasonlóan traumatizált társat vonzunk be, mint amilyenek a mi traumáink. Ha én átvettem egy áldozatszerepet valamelyik felmenőmtől, akkor olyan társhoz fogok kapcsolódni, aki engem is bántani fog. Tudatalatt őt fogom választani. Azért, mert ismétlem a szóban forgó felmenőm sorsát. Hiába akar engem szeretni a másik, attól még az energetika bennem működik, és a társam előbb utóbb elkezd erre a tudatalatti energiámra reagálni. Ez úgy mutatkozik meg, hogy ő is „megváltozik” a kezdeti pozitív indulás után. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy megint ugyanabba a pocsolyába léptünk.
A párkapcsolat nem lelki terápia, nem a társunk feladata megoldani a mi problémáinkat. Sokan keresnek azért társat, mert az majd boldoggá teszi őket, akkor majd lesz értelme az életnek. Az ilyen elvárások mindig csalódáshoz vezetnek. Arról nem is beszélve, hogy sokan folyamatosan elemzik a társukat, és nevelni akarják, hogy mit hogyan kellene csinálnia, min kellene változtatnia. Ez bomlasztani fogja a kapcsolatot.
Egy boldog párkapcsolathoz két olyan ember kell, akik egyedül, önmagukban is egészek.
Akik nekiálltak, és kidolgozták a gyermekkori traumáikat, feloldották a sorsösszefonódásaikat, szembenéztek a bennük lévő félelmekkel.
Akik egyedül, önmagukban is boldogok, és teljes életet élnek.
Máskülönben a társunkat a bennünk lévő hiány, szeretetlenség pótlására fogjuk használni, ami újabb és újabb csalódásokhoz fog vezetni.
Lukács Tünde
Soulwork System Healing
Családállító