Sokan dolgozunk magunkon évek óta. Le szeretnénk tenni a családi terheinket, mintáinkat, hogy boldogabban élhessünk, mint az őseink. Sokszor kapok tőletek kéréseket, hogy dolgozzunk még ezzel-azzal, apával, anyával, volt szeretővel, ikerrel, nőiséggel, amelyekkel már dolgoztunk ugyan többször, de mégis úgy érzitek, valami még nem stimmel. Legtöbbször ilyenkor megkérdezem: miért kellene még ezen dolgozni? Szerintem felesleges, mert ez rendben van. Ti pedig bizonygatjátok, hogy „de bizony ott még van valami”
Bevallom, én is beleestem ebbe a csapdába. És mindjárt megértitek, miért kell nekünk ez a „dolgozzunk még magunkon szindróma”
Pár évvel ezelőtt, már sok évnyi önmunka után, jött egy érzés, miszerint van még valami „dolgoznivaló” magamon azzal, ahogyan látom önmagam, mert sorozatosan hasonló szituációk elé állít az élet. Az elképzelésem megvolt, és persze a barátok vissza is igazolták ezt – mert ugye a külvilág az őrültségeinket is visszaigazolja, hogy igaznak higgyük el – szóval, hogy igen, ezt meg kellene nézni egy családállítással, mert itt lehet a gond.
Hát megnéztük. Az eredmény az volt, hogy nincsen semmi gond. Sőt! Soha ilyen jól nem működtek az életemben ezek a dolgok, amelyeken szerintem még dolgozni kellett volna.
Akkor, ezzel szembesülve, rájöttem valamire. Hogy kicsit csalódott vagyok. Mert nesze neked, nincsen semmi megdolgoznivaló.
Azt hiszem, sokan vannak így ezzel. Ha „engedjük”, hogy jól működjenek az életünk dolgai, akkor nem lesz feladat. Akkor nem tudunk küzdeni, és azt már el is felejtettük, milyen küzdés nélkül élni. Ezért ott is csinálunk problémákat, ahol semmi probléma nincsen. Közben pedig a vízcsapból is az folyik, hogy „dolgozz magadon”. Igen, dolgozni kell egy ideig, aztán elkezdeni élni. Na meg önmunka közben is lehet élni, mert az életet nem halogatni kell, hogy majd akkor ha minden megfelelő lesz. Mert olyan nem lesz, hogy minden megfelelő. A sok magunkon dolgozás közben ugyanis elfelejtünk élni.
A problémáink nagy része abból fakad, hogy nincsen türelmünk kivárni a történések idejét. Pedig amikor gyermeket várunk, akkor is ki kell várni azt a 9 hónapot, hiába szeretnénk mielőbb magunkhoz ölelni őt. Ha korábban születik meg, még az is lehet, hogy életképtelen lesz. Így van ez az életünk dolgaival, vágyainkkal is. Ha nem tud akkor megszületni valami, amikor itt az ideje, lehet hogy előbb utóbb életképtelen lesz. Sokan rohangálnak egyik terápiából a másikba, mert gyorsan akarnak mindent. Ez nem fog működni, sőt – még nagyobb káoszt okoz.
Néha a magunkon dolgozás helyett elég a türelem, és a bizalom elsajátítása. Na és az, hogy higgyünk magunkban, és elhiggyük: megérdemeljük.
Lukács Tünde
Soulwork System Healing
Családállító