Az alábbi gondolatsort egy idézet indította el, amit egy kedves ismerősöm osztott meg a neten. Az idézet így hangzik:
„Szereted őt? ”
– Igen, igen.
„Honnan tudod? ”
Mert nélküle semminek sincs értelme.”
Adaline élete (2015)
Rengeteg film készült a szerelemről, és rengeteg dal íródott róla. De mi a közös bennük? Hogy a szereplők szenvedek. Szerelmesek ugyan, de szenvednek.
Mit hallunk a dalokban?
”Hogyan tudnék élni nélküled”
„Nélküled meghalok”,
„Te vagy az életem értelme”
„Ha elhagysz, belehalok”
„A szerelemnek múlnia – fájnia kell”
Összekötöttük a szenvedést a szerelem érzésével. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. A szerelem/szeretet nem fáj. Nem köt meg, nem akar birtokolni, elenged. A fentiekben egy közös dolog van: birtokolni akarjuk a másikat.
Egy embert, a párunkat nem nevezhetjük az életünk értelmének. Egy másik ember nem lehet az életünk értelme. Ez neki egy hatalmas teher, hiszen ezzel azt mondod neki, hogy semmiképp nem hagyhat el téged, mert akkor vele együtt elveszítetted az életed értelmét, a boldogságodat is. Mert mi van, ha ő már nem érzi jól magát veled? Mi van, ha lejárt az időtök, a karmátok, és tovább kellene lépni? Akkor mi lesz veled?
Rengeteg nő fordult már meg nálunk, akik házasság után mindent feladtak, és a férfit tették az életük középpontjába. Aztán sok év után, a házasság szétesett, a gyerekek kirepültek, ők pedig ott álltak magányosan, tervek, célok, és a
saját életük nélkül. Holott az életed középpontjában egyedül a te saját életed lehetne. Ha ez nem így van, akkor nem a saját életedet éled, hanem a másikét.
Az életed, a hangulatod, az életérzésed nem függhet egy másik embertől. Az nem szeretet, az függőség.
A valódi szeretet megengedi azt, hogy a másik szabad akaratából legyen velünk. Ha pedig a másik úgy érzi, hogy már nem boldog mellettünk, akkor szeretettel el tudjuk engedni. De az is lehet, hogy pár év múlva, te szeretnél kilépni abból a kapcsolatból. Ha ezt nem tehetnéd meg, mert a másik tőled függne, te is szenvednél abban a kapcsolatban. Ha valaki azt mondja neked, hogy te vagy az élete értelme, te vagy a minden az életében, akkor gondold meg, hogy jó helyen vagy e. Mert ebben az esetben szabadságod nincsen.
A sokat emlegetett nárcisztikus emberek is éppen ezzel fogják meg az áldozatukat. Ráéreznek arra, hogy a másik mindent megtesz a szeretetért, ezért elhitetik vele, hogy ő a mindenük. Aztán ugye megfordul a dolog.
Egy párkapcsolat, egy szerelem akkor az igazi, ha az két szabad ember kapcsolódása. Ha nem birtokolni akarják egymást, hanem együtt haladni úgy, hogy közben nem akarják levagdosni a másik ember szárnyait. Persze ehhez az szükséges, hogy önmagunkkal rendben legyünk. Mert amíg tele vagyunk önbizalomhiánnyal, önértékelési zavarokkal, amíg nem dolgoztuk ki magunkból a gyermekkor traumáit, amíg küzdünk a szeretetért, addig ezeken a traumakötéseken keresztül kapcsolódunk. Azt szokták mondani, hogy a féltékenység is a szerelem jele. Holott annak semmi köze a szerelemhez, sokkal inkább a saját önbizalomhiányunkhoz.
Találd meg a saját középpontodat, állj bele a saját erődbe, és engedd meg ugyanezt a párodnak is. Így lehet valódi, és csodálatos a szerelem.
Lukács Tünde
Soulwork System Healing
Családállító