A hétvégi csoportokban nagyon tanulságos történéseknek lehettünk szem és fültanúi.
A legcsodálatosabb megtapasztalás számomra az volt, amikor egy férfi, egy majdnem hogy csak nőkből álló csoportban felvállalja önmagát, a gyengeségeit. Ami persze nem gyengeség, hanem minták, sorsösszefonódások.
A nők még mindig szidják a férfiakat. Hiába írunk sokan arról, hogy ez nem a jó út, hogy ettől semmi nem változik, hogy nem a férfiakkal van a gond, hanem bennük és bennünk vannak blokkok, minták, amelyeket fel kellene oldani. Sajnos kevesen vannak, akik valóban értik, amiről beszélünk.
Ezen a hétvégén járt nálunk egy férfi, aki elmesélte, hogy hogyan él, mit működtet, hogyan viselkedik a nőkkel. Azt is elmondta, hogy ő tudja, hogy ez nem jó, tudja, hogy változtatnia kellene, de egyenlőre nem tud változtatni, nem tudja másképpen csinálni. Valójában neki sem jó az, ahogyan él, és keresi az okát annak, amiért ebből nem tud kilépni.
Nagyon sokszor beszélek erről a témáról. Hogy a másik ember azért viselkedik jelen helyzetben úgy, ahogyan viselkedik, mert akkor, abban a pillanatban így tud viselkedni. Nincs olyan, hogy csinálhatná másképpen. Mert ha tudná, másképpen csinálná. A helyzet akkor tud változni, ha az illető felismeri a mintát.
Vannak helyzetek, amelyeket nem mi irányítunk. Ha például energetikailag kapcsolódom valaki sorsával, akkor tudattalanul úgy fogom csinálni a dolgokat, ahogyan az az ember csinálta, akivel kapcsolódom. Hallok néha történeteket, hogy tragédia történt a családban, és mindenki értetlenül áll elötte. Például egy öngyilkosság elött. Hiszen az illető életvidám volt, és tele volt tervekkel. De mindez nem számít akkor, amikor átveszi egy olyan felmenő sorsát, aki szintén öngyilkos lett. Hellinger úgy fogalmazta meg, hogy a rendszernek, a családléleknek nem számít a te egyéni akaratod, törekvéseid. A rendszer kiegyenlít, és ha valakit kirekesztenek, annak a helyére egy másik családtag kerül, aki nem tudja majd élni a saját életét.
Visszatérve a férfiakra. El kellene felejteni végre azokat a romantikus, lányregényekbe illő elképzeléseket, amelyek nem csak illúziók, de önző elgondolások is. Mint például, hogy az „igazi férfi” lehozza a csillagokat is, nem hagy el, mindig figyel rám, imád engem, mindig mellettem van, stb,
Mert a valóság az, hogy a férfiak – éppen úgy, mint a nők – rettentően traumatizáltak. Tele vannak önbizalomhiánnyal, sérülésekkel, gyermekkori bántalmazással, szeretethiánnyal, és mindemellett az is frusztrálólag hat rájuk, hogy a nők rengeteg elvárást támasztanak feléjük.
A férfiak nem mernek őszinték lenni, mert tudják, hogy az őszinteségért büntetés jár. Mégpedig azért, mert nem látjuk a felszín alatt a valóságot.
Például azt, hogy rengeteg férfit otthon anya még gyerekként kezel, ezért nem tud beleállni a családfő szerepébe.
Vagy a férfi tudatalatt beállt apa helyére, aki korán meghalt. Vagy éppen ikervesztéses, és a testvért keresi mindenkiben. Nagyon sok férfi, aki csajozósnak van beállítva, ikervesztéses, aki az ikrével való szimbiózist keresi minden nőnél. Persze ugyanazt nem találja meg, ezért keresi a következőnél. Ez meg tud szűnni, ha az ikres történet feloldásra kerül.
Szóval milyen az igazi férfi? Nem az, aki lehozza neked a csillagokat. Hanem az, aki vállalja a gyengeségeit, a botlásait, aki mer őszinte lenni. A kérdés az, hogy te nőként elbírod e a férfi őszinteségét?
Lukács Tünde
Soulwork System Healing
Családállító