A spiritualitást élni kell

A december eleji elvonuláson, a férfi – női energiák mellett ismét csináltunk egy kollektív állítást a mostani helyzetre, hogy mi van az emberekben, az országban, mi a helyzet a háborúval, pénzzel stb. Én ezt most nem írom le, viszont egy nagyon fontos dolgot kiemelnék belőle, amelynek az aktualitását naponta látom. Ez pedig a spiritualitás.

A mezőbe be volt állítva a spiritualitás képviselője, kíváncsiak voltunk arra, hogyan állunk ezzel hazánkban. Amikor a képviselő beállt, rögtön elkezdett rendezkedni. Meg akarta mondani, ki hová álljon, mit csináljon. Ugye ismerős a téma?

A következő lépésként beállítottuk az ébredés képviselőjét. Abban a pillanatban, ahogyan ő beállt, a spiritualitás képviselője elkezdett visszahúzódni. Már nem rendezkedett, és azt is elmondta, hogy ő most lebukott. Igazából ő nem jót akart, és nem is volt őszinte. Most pontosan ez zajlik. Hullanak le az álarcok.

Ezek után beállítottuk a tiszta spiritualitást. Abban a pillanatban, hogy a képviselő belépett a mezőbe, kigyulladt az a lámpa, ami egész nap nem égett. Minden a helyére került.

Hogy miért írtam ezt most le? Mert pontosan ezt látom a napokban a posztokban. Látok olyan ismerősöket, akik lelkesen posztolják a spirituális „igazságokat”. Miszerint, minden belőlünk indul, mindent mi teremtünk meg, nincs betegség, csak a lelkünk jelzései, a tünet nekünk üzen, mi hoztuk létre a betegséget, mi tudjuk megszüntetni. Ez eddig csodás. De aztán jön egyszer csak egy poszt, ami így szól: „Beteg lettem, elkaptam egy vírust”. Akkor most hogyan van? Elkapjuk vagy sem? Merthogy valóban nem kapunk el semmit, viszont a tudás itt megmaradt elméleti szinten. Amikor másoknak tanácsolod, hogy nézze meg, mit mutat neki a tünet, kérlek, hallgasd meg a saját tanácsodat.

Sokan jártak már nálunk teremtőnapokon, ahol megtanulták, és posztolják is, hogy mindent mi teremtünk meg, a külvilág történései a tudatalatti hiedelmeink kivetülései. Csak az történhet meg velünk, amire tudatalatt engedélyt adtunk. Ha rossz dolgok, veszteségek történnek velünk, akkor lehetséges, hogy valakitől átvettünk egy áldozatszerepet, amit vissza kellene neki adni. Aztán jön egy megosztás, hogy: „Azok a szemét hackerek feltörték a gépemet, kiürítették a bankszámlámat”. „Már megint átvertek a boltban több ezer forinttal”. „Már megint bunkó volt velem a párom”,

A történés ugyanaz: a tudás csak elmeszinten van, lélekszintre nem ment le. Fejben élünk, amit tanultunk nem tudjuk alkalmazni a saját életünkben. Merthogy nem véletlen, hogy a TE gépedet törték fel, a TE pénzedet nyúlták le, és téged vertek át. Semmi nem történik meg kívül, ami belül nincs meg.

Hiába olvasunk, járunk tanfolyamokra, a lényeg valahogyan nem megy át. Visszatérve még az elvonulás párkapcsolati állítására: nálunk nőknél ugyanez működik. Nem tudunk kilépni az elméből, a régi mintákból.

Épp ma írt egy kedves ismerősöm az Istennői minőséggel kapcsolatban. Mindenki az Isteni társat keresi, miközben tele vagyunk gyógyulatlan sérülésekkel, önbizalomhiánnyal, transzgenerációs blokkokkal, és férfigyűlölettel.  Mindeközben szeretnénk Istennők lenni, csak erősen félreértelmezzük az Istennőséget. Tele vannak a női magazinok tanácsokkal, hogyan legyél „Istennő”, hogy megőrüljön érted a férfi. Adnak hozzá jó pár tanácsot, praktikákat. Csakhogy ez nem Istennői minőség, ez manipuláció. Nem Isteni, hanem alacsony energiaszint. A nők többségének az Istennőség egyenlő azzal, hogy mi vagyunk az Istennők, a férfi pedig az alattvaló, mint ahogyan az elvonuláson is láthattuk. Illetve azzal, hogy akkor vagyunk Istennők, ha lepedőakrobaták vagyunk. Sajnos egyik sem az Istennői minőség. Aki valóban éli az Istennői minőséget, az nem manipulál, annak semmit nem kell tennie. Mert ő csak árad. Árasztja az Istennői minőségét, amihez a férfi mindenféle manipuláció és taktikázás nélkül imádni fog kapcsolódni.

Január 28-án szeretettel várunk a következő Női programunkra – „Nőiségnap – az Istennő ébredése”  címmel.