Családállításokon, és párkapcsolatos napokon nagyon sok szó esik arról, hogy milyen fontos az előző partner elfogadása, tisztelete. Sajnos nem igazán tudunk tisztelettel elválni. Utálkozunk, a másikat okoljuk mindenért. Holott minden családállításban látjuk, hogy nincs hibás. A kapcsolatért mindkét ember felel, viszont ezt a felelősséget nem szeretjük vállalni.
Miért vagyunk mi is felelősek, bár a látszat az, hogy a másik tette velünk azt, ami történt? Egyrészt azért, mert a saját tudatalatti mintáink szerint választottuk őt társnak. Nem a tudatos, a tudatalatti elménk választ. Mindig olyan társat fog választani, akivel a sérüléseinken keresztül kapcsolódunk. Tulajdonképpen a sérüléseink vonzzanak minket egymáshoz.
Nem a bántásokat, a másik viselkedését kell elfogadni, hanem a másik embert, az ő sorsát. Neki valamiért ezt kell megélnie.
Ha otthon apa bántalmazó volt, nagy valószínűséggel választunk hasonló társat. Ha anyát elnyomták, ha áldozat volt, ezt a mintát adta nekünk, hogy a nőnek tűrnie kell, nem lehet szava, stb. Mi pedig bármennyire nem ezt szeretnénk, ismételni fogjuk az ő sorsát. Arról nem is beszélve, ha a női felmenők közt sokan voltak áldozatszerepben. Persze ezeket a mintákat le lehet tenni, fel lehet oldani. A másik fele az „erős nő” szerep, amikor nem engedjük a férfit férfinak lenni. Hiába mondjuk, hogy erős férfit szeretnénk, a legerősebb férfi is elveszti az erejét olyan nő mellett, aki maszkulin energiákat működtet.
Amikor válásra kerül a sor, és valaki eljön segítséget kérni, meg szoktam kérdezni, hogy tiszteli e a volt férjét. Általában a válasz az, hogy nem. Ezek a nők elmesélik, hogy az apa nem foglalkozik a családdal, nem törődik a gyermekkel, sokszor még gyerektartást sem akar fizetni.
Mi történik ilyenkor a mélyben? Egyrészt az, hogy ha nem tiszteled a társadat, a gyermekbe is elutasítod őt. Hiszen akárhányszor a gyermekre nézel, az apját látod benne. Ezt a gyermek is érzi, és nem érzi magát elfogadva. Sokszor a gyermek azt érezheti, hogy választania kell anya és apa között, és bármit választ, megbántja a másikat. Ez nagy terhet tesz a gyermekre. Neki mindkét szülőjére szüksége van, különben nem tud teljes életet élni.
Családállításokon ki is szokta mondani a nő a volt társának, hogy „Mindig tisztelni foglak, mint a gyermekeim apját” Ilyenkor érezhető a mezőben a megkönnyebbülés.
Hogy hogyan működik ez a való életben? A napokban kaptam egy levelet, egy tanfolyamos hölgytől, akinél hasonló volt a probléma. Most, hogy sokat dolgozunk a hölgy belső világával, a következő történt.
Idézet a levélből.
„A lényeg, hogy apránként állnak össze az életem mozaikdarabkái. Már nem haragszom a fiam apjára, mert már értem a viselkedését, látom, hogy ő milyen sérüléseket hordoz. A lényeg az, hogy a fiam a hétvégén egy nagy szatyor új ruhával jött haza az apjától, amit tőle kapott. Rengeteg mindent vett neki. Ez a 17 év alatt egyszer sem fordult elő. ………Egyre több dologban érzem, hogy alakul át az életem, kíváncsian várom a folytatást.”
Annyi történt, hogy a hölgy elkezdett tisztelettel fordulni a volt férj felé. A rendszer pedig azonnal mutatta a változást. Az életünk minden területe így működik. Mi változunk belül, a világ és a kapcsolataink változnak kívül.
Ha te is változást szeretnél, várunk szeretettel programjainkra.
Lukács Tünde
Családállító