Vállald fel végre önmagad! Azt, aki vagy. Úgy, ahogyan vagy. Ahányszor nem magadat adod, a saját sorsodat, lelkedet nyomod el, veszed semmibe.
Sok embert látok, akik nem merik felvállalni önmagukat. Látok olyan segítő embereket, akik félig láthatóak csak, mert félnek megmutatni azt, amivel foglalkoznak, félnek felvállalni, hogy ők kilógnak a sorból, ők nem úgy működnek, mint a többség.
Hogy ők látnak – éreznek olyan dolgokat, amit mások nem.
Hogy vannak olyan adottságaik, ami a többségnek nincs.
Hogy nem érdekli őket az, ami a „mai világban” fontos.
Hogy nem akarják követni az aktuális divatot.
Hogy inkább egyedül vannak, mint hogy „csak legyen valaki”.
Sok ember nem meri bevallani, hogy szereti a pénzt. Mert a mai világ pénzellenes, közben pedig legtöbben éppen a pénz hiányától szenvednek. Ha valamit elutasítasz, ne csodálkozz, ha nincs bőség belőle.
Nem merik felvállalni, hogy spirituális úton járnak, mert a barátaik, ismerősök elfordulnak tőlük.
A nyelvünk mindent elmond, FÉL-ig. Vagyis félsz megmutatni magadból mindent.
Félünk mások véleményétől, a megítélésektől, attól, hogy nem fogad el a társadalom.
Félünk a kirekesztettségtől.
Ahányszor megtagadod a valódi önmagad, ahányszor magadra mondasz nemet, a lelkedet tagadod meg. A lelked pedig szenved, mert nem félni, és láthatatlannak lenni jött ide a földi síkra.
Nem kell mindenkivel kapcsolódni. Az sem baj, ha nagyon kevesen maradnak melletted. Attól nem leszek boldogabb, ha sok ember van körülötted, de szerepet kell játszani nekik. Ha végre lesz bátorságod igent mondani magadra, akkor meg fognak találni azok az emberek, akik pont olyanok, mint te. Akik vállalják önmagukat, és másokat is elfogadnak olyannak, amilyenek.
Mutasd meg magad. Az Életnek így van szüksége rád.
Lukács Tünde
Családállító