A legtöbb ember nincs jelen a saját életében. Azok is, akik spirituális úton járnak. Sokszor főlek azok.
A spiritualitást sokan menekülésnek használják. Az élet elől, és a problémák előli menekülésre.
A spiritualitás fogalmát sokan félreértik. Összekötik különféle szabályokkal, hitrendszerekkel, míg végül szinte teljesen elszakadnak a valóságtól. Mi a valóság? Az élet, amit most, ebben a pillanatban élsz.
Nagyon sok ismerősöm van, aki rendszeresen meditál. Amikor elmesélik a tapasztalataikat, elmondják, hogy csodás élményeket élnek meg. Teljes egységben érzik magukat, kapcsolódnak a Teremtővel, boldogság és béke van bennük. Aztán mikor megkérdezem, hogy amúgy a saját életében, ebben a pillanatban boldog e, akkor természetesen azt válaszolja, hogy nem. Pedig a valódi spiritualitás lényege éppen ez lenne. Hogy nem meditációban élem meg ezeket, hanem itt, a fizikai valóságban. Nem hiába van az a mondás, hogy nem az a kihívás, hogy felmész a hegyekbe egyedül, és ott csendben meditálsz, hanem amikor itt, a város zajában tudod ezt megtenni, itt megőrizve a belső békédet.
A spirituális élet nem azt jelenti, hogy minden nap meditálni kell. Nem az Angyalokkal való kommunikációt jelenti, és nem azt, hogy képzeletben – meditációban – élem meg a boldogságot, békét. Nem azt jelenti, hogy rózsaszínű felhőkön csücsülök, hanem hogy itt – most megélem az életem minden pillanatát. A problémákkal, fájdalmakkal együtt.
Nem a szabályok számítanak, amit mások kitaláltak.
Hogy húsevő vagy e, vagy vega.
Hogy mindig „jónak” kell lenni, mindenkit magad elé kell helyezni, és mindenkit szolgálni kell, önmagadat pedig háttérbe szorítani. Ez áldozatszerep és megfelelési kényszer, nem spirituális élet.
Nem a ruházat a lényeg, nem az, hogy tetőtől talpig fehérbe öltözöl.
Nyugodtnak sem kell mindig lenned. Igen – kiborulhatsz, lehetsz gyenge, és ha kell, elküldheted a másikat melegebb éghajlatra. Ha állandóan jó akarsz lenni, tele leszel elfojtással.
Nyugodtan ihatsz bort, elmehetsz rock koncertre, vitatkozhatsz, stb.
Nem kell naphosszat önvizsgálatot tartani, a történéseket elemezni, mert az elemzés közben elmegy melletted a való élet.
A spiritualitás lényege, hogy élj a lelked szerint, és legyél jelen az életedben. Nem az a lényeg, mennyi időt töltesz szellemi mezőben, hanem hogy mennyi időt töltesz a jelen pillanatban, arra figyelve, amit éppen csinálsz. A mostban. Ha spirituális vagy, akkor jelen vagy.
Jelen vagy, ha mosogatsz. Miközben a tányért tisztogatod, nem a múlton töprengsz, és a jövőn monfordírozol. Ott vagy a pillanatban. Érzed a vizet a kezeden, a melegségét, a mosogatószer illatát, érzékeled a környezetedet.
Amikor este beleülsz egy kád illatos fürdővízbe, akkor nem az aznapi sérelmeiden rágódsz, és nem a holnapon gondolkodsz, hanem élvezed a fürdés pillanatait. A víz melegét, a habot a testeden, az víz illatát. A nyugalmat, ami körülvesz.
Amikor nem vagy a jelenben, robotként teszed a dolgokat. Biztosan voltál már úgy, hogy például vezettél, vagy buszon utaztál, közben pedig elkalandoztak a gondolataid. Aztán hirtelen arra eszméltél, hogy megérkeztél a célhoz. Közben pedig nem voltál jelen. Nem vetted észre, mi történik körülötted, nem láttad, hogy zajlik az élet. Ugyanez történik, amikor a telefonodra meredsz. Nem vagy jelen az életben.
Tedd át a fókuszt az életre, a jelenre. A múlt már nem létezik, halott. A jövő pedig attól függ, mit teszel, mit érzel most a jelenben. Teremteni csak a jelenben lehet. Legyél jelen az életedben. Akkor vagy a legspirituálisabb.
Lukács Tünde
Családállító