A párkapcsolat örökzöld téma. A férfi-nő viszonya, a kapcsolati problémák, és a „miért”-ek keresése. Miért nem működnek a párkapcsolatok, miért nem érti meg egymást férfi és nő?
Miért? Mert már az első pillanatban olyan tudattalan folyamatok játszódnak le az emberi lélekben, amelyekről legtöbbször nincs tudomásunk. Miért leszünk szerelmesek, és miért keressük egész életünkben a szerelmet? Erre a kérdésre akkor kaptam meg a választ, amikor a Hellinger féle családállítással kezdtem foglalkozni.
Hellinger szerint, akkor lesz az ember szerelmes, amikor a másikban meglátja a tökéletes szülőt. Ha a kezdeti, hirtelen „ez nem igaz” reakció után kicsit gondolkodunk ezen, láthatjuk, hogy van valóságalapja ennek a kijelentésnek. Mert mit is szeretnénk társunktól megkapni? Azt, amit szüleinktől nem kaptunk meg. A szeretetet, védelmezést, odafigyelést, biztonságot.
Amíg a szerelem rózsaszínű felhője szemünk előtt lebeg, addig társunkra kivetítjük azokat a tulajdonságokat, amire vágyunk, felruházzuk őt azokkal a minőségekkel, amelyekkel valójában nem rendelkezik. Mondhatjuk azt is, hogy a szeretet megjelenése, ha tényleg létezik a másik fél felé, a szerelem múlása után bukkan csak fel. Ugyanis a szerelem nem azonos a szeretettel. Lehetünk szerelmesek úgy is, hogy nem szeretjük a másikat. Sajnos a szeretet érzését legtöbbször összetévesztjük más érzésekkel, például a vággyal, a gondoskodással stb.
Ha egy párkapcsolatban azt látjuk, hogy két ember nem illik össze, nem jön ki egymással, annak általában nem csak az a két ember az oka. Amikor társra találunk, úgy gondoljuk, mi ketten majd nagy dolgokra leszünk képesek, és kialakítjuk a saját kis világunkat. Egy apró dolgot felejtünk el. Egy párkapcsolat nem csak két ember kapcsolata. Amikor egy férfi és egy nő megismerkedik, mögöttük ott áll mindkettejük származási családja. Mindkettőjüket sorskötelékek fűzik családjukhoz, amiben lehetséges, hogy voltak nehéz sorsok, és lehetséges, hogy szüleiktől még a későbbi éveikben sem tudtak elszakadni. Míg valakinek elvárásai vannak szüleivel szemben, mert úgy gondolja, nem kapott meg mindent, vagy többet is kaphatott volna, addig nincs esély az elszakadásra. Míg származási családunktól nem tudunk elszakadni, nincs lehetőségünk optimális párkapcsolat kialakítására. Vagyis, mikor két ember „beleszeret” egymásban és összeköti életét, akkor tudattalanul mindkét fél hozza magával a családját is az öröklött problémákkal. Ma ezt a tudomány tulajdonképpen a generációkon keresztül öröklődő epigenetikai ősöktől öröklött folyamatokkal magyarázza.
Ha nem tisztelem az anyámat, saját nőiségemmel is problémák lesznek. Ez fordítva is igaz, ha nem tisztelem az apámat, saját férfiasságommal is problémáin lesznek. Amikor társunk szemébe nézünk, képzeljük el mögötte az ősök hosszú sorát. Ők mindannyian hatást gyakorolnak társunk életére, az ő sorsuk, történeteik, érzéseik mind-mind összesűrűsödnek társunkban, és kihatnak mostani életére. Ha ezt megértjük, szinte minden probléma orvosolható. Ezért mindenkinek, akinek párkapcsolati problémái vannak, érdemes egy családállításra ellátogatnia, és felállítani a származási családját, szüleivel békésen elrendezni kapcsolatát.
A kapcsolatokban természetesen számos más tényező is gondot okozhat.
Fontos megjegyezni az előző partner (ek) fontosságát. Ha egy pár bármelyik, vagy mindkét tagja elvált, a jelenlegi társnak meg kell adnia a tiszteletet a régi partner felé, hisz ő volt az, aki átadta helyét neki, a mostani társnak, aki tulajdonképpen neki köszönheti a boldogságát (ez az elsőbbség joga, Hellinger szerint). Ha ez a tiszteletadás elmarad, a második házasságból született gyermek képviselheti az előző partnert, és ez a szülőkkel való rossz kapcsolatot eredményezheti. Sok gyermek viselkedészavara mögött ez a tényező áll.
Számos kapcsolat végzetét okozhatja az abortusz. Amikor egy kapcsolatban felmerül az abortusz kérdése, az szinte meghatározza a kapcsolat kimenetelét. Az a kapcsolat, ahol abortusz történt szinte óhatatlanul felbomlik. Esélyt adhat a kapcsolatnak, ha a szülők „ránéznek” a meghalt gyermekre, és közösen azt mondják neki: „a gyermekünk vagy, mi vagyunk a szüleid, és együtt viseljük a felelősséget a történtekért.”. Ekkor a kapcsolat még megmenthető. Ha azonban tabuként kezelik az abortusz témáját, abban az esetben valószínűleg a külön utakat fogják választani.
Az anya, aki abortusz elszenvedője volt, általában a következő kapcsolataiban sem lesz sikeres, mivel a lélek ilyenkor szinte bünteti önmagát. Előfordul, hogy a meghalt gyermek után akar menni, és különféle betegségeket hoz létre, vagy pedig nem engedi meg magának a boldog életet. Amikor tehát valaki kapcsolati problémákkal találkozik, és régebben abortusza volt, erre a lehetőségre is gondolnia kellene.
Számos családállítás során tapasztaltam, hogy a kliensnek van egy elképzelése, amely szerint párkapcsolata megmenthető, vagy már végleg tönkrement. A családállítás során legtöbbször nem az a kép mutatkozik meg, amit a kliens elképzelt a kapcsolatról. Sok esetben, úgy gondolják a felek, köztük már nincsen érzelem, és szeretnének békésen véget vetni kapcsolatuknak. A családállítás viszont tökéletesen megmutatja, hogy a két ember a mélyben még mélységesen szereti egymást. Mivel azonban nem tudják problémáik messze, távoli őseikig visszanyúló tudattalan okait felderíteni, inkább az elválást választják. Pedig a párkapcsolat megromlásának ebben az esetben nem ők az okai, hanem az, hogy saját korlátaikat a tudattalan öröklött minták miatt nem tudják átlépni.
Felvetődhet a kérdés, hogy például 100 évvel ezelőtt, boldogabbak voltak e a párkapcsolatok/házasságok. Valószínűleg nem, csak akkor még a vallási és társadalmi normák nem engedélyezték a válást, és a drámák a házasságon belül zajlottak egy életen át. Napjainkban ezek a normák lassan teljesen megszűntek. Tetszés szerint válhatunk, sok párkapcsolatban kísérletezhetünk. A rossz hír az, hogy továbbra is párkapcsolatainkat, az ősöktől tudattalanul szerzett minták alakítják. Míg ezeket nem oldjuk meg, marad a vándorlás az újabb és újabb párkapcsolatokon keresztül, hátha megleljük az igazit. A szakítás azonban csak menekülés a problémák elöl. Ha egy adott problémát abban a kapcsolatban nem oldunk meg, ahol felmerült, az a következő kapcsolatunkban is jelen lesz. Megfigyelések támasztják alá, hogy minden új párkapcsolat a régi végkifejlete irányába halad, ha a mélyben lévő okokat nem hozzuk felszínre. A családállítás talán az egyik legjobb módszer, hogy ezeket az ősöktől tudattalanul szerzett mintákat elhagyjuk.
A családállítások során és saját életemben is azt tapasztaltam, hogy a párkapcsolati problémák esetében hagynunk kell, hogy társunk a maga ütemében oldja fel azokat a kötéseket, amelyek ősei sorsához kötik őt, és hagyjuk, hogy lelke rátaláljon a saját útjára. Ez nem könnyű feladat, sok fájdalommal, kétséggel, háttérben maradással járhat. De ha segítjük őt ezen az úton, és közben mi is hasonlóan dolgozzuk fel saját kötődéseinket, a végén elérhetjük azt az állapotot, amely a valós szeretet érzéséhez, és egy boldog párkapcsolat kialakításához vezethet.
Lukács Tünde