Megtörtént esetek: amikor az anya nem szeret

Azt gondolnánk, aki gyermeket szül, az szereti a gyermekét. Sajnos sok esetben ez az elképzelés megdőlni látszik. Nagyon sok nő nem akar gyermeket, csak valamilyen nyomás hatására lesz édesanya. A család nyomására, vagy a társadalmi elvárások miatt. Rengetegszer hallottam állítást kérőktől, hogy ő azért született, mert ez volt a dolgok menete. Párkeresés, házasság, gyerek. Vagy mert így akarta anya megtartani apát, amikor már esett szét a kapcsolat. De hallottunk olyan történetet is – ami napjainkban is gyakori – hogy kellett 2 vagy 3 gyerek a hitelhez.

Mi történik akkor, ha az anya nem szeret?

Az egyik leggyakrabban előforduló téma családállításokon az anya-gyermek viszony. A gyermek sokszor tudattalanul átveszi édesanyja nehéz sorsát, gátolva ezzel azt, hogy saját életét élje. Lelkében egy láthatatlan „szeretetszál” fűzi édesanyjához, és úgy gondolja, ha ő is szerepet vállal anyja sorsában, azzal segít neki, édesanyjának könnyebb lesz. A családállításokon ezeket a láthatatlan fogadalmakat oldjuk fel.

De mi a helyzet akkor, ha az anya saját maga gátolja gyermekét az életben? Bár ez szinte lehetetlennek hangzik, sajnos mégis találkozunk ezzel a dinamikával is.

Ilyen volt Dóra esete. /A Dóra kitalált név, a hölgy engedélyével osztom meg a történetet/

Az egyik családállításon egy szülő-gyermek viszony állításakor erre egy tökéletes példát láttunk. A mezőben két képviselő állt, Dóra képviselője és az édesanyja képviselője. Az anya láthatóan támadólag lépett fel gyermekével szemben. Látni sem bírta Dórát, és a gyermek minden próbálkozását, amivel arra kérte édesanyját, nézzen rá szeretettel, ha ő más életet fog élni, az anya visszautasította. Dóra elmesélte, hogy édesanyja az életben is hasonlóan viselkedik. Ha őt valami jó dolog éri, és boldognak látszik, édesanyja olyan kis megjegyzéseket tesz, amivel húzza vissza őt, amivel elveszi az energiája jó részét. Bár segíthetne neki, hogy könnyebben valósítsa meg az álmait, anyja nem teszi, sőt, ahol lehet, inkább gátolja az előre menetelben.

Dóra elmondása szerint ő nem várt gyermek volt. Édesanyja nagyon fiatalon szült, és a gyermeke érkezése keresztbe húzta terveit, álmait. Ezért gyermeke megszületése óta benne látta álmai megsemmisítőjét. Energetikailag teljes mértékben próbálta a gyermek életét ellehetetleníteni, anyagilag, érzelmileg egyaránt. A családállításon az is tisztán megmutatkozott, hogy ha gyermeke életében megjelenik a szerelem, minden erejével igyekszik azt megsemmisíteni.

Dóra már sok állításon volt túl, és a helyzetet még mindig nem sikerült rendezni.

Hogyan lehet feldolgozni, szembenézni azzal, hogy valakit ilyen mértékben elutasít az édesanyja? Nagyon nehezen. Egy gyermek lelkének tragédia ezzel szembesülni. Tragikus látni azt, hogy akitől elsősorban a szeretetet és a feltétel nélküli elfogadást várná, az elfordul tőle. Évek hosszú sora volt, mire Dóra eljutott addig a pontig, hogy el tudta fogadni: édesanyja ilyen. Továbblépni csak akkor tud, ha így tudja őt elfogadni. Édesanyja nem hajlandó szembenézni azzal, hogy miközben saját maga is szeretetre éhezik, ő maga utasítja el a szeretetet. Megváltoztatni viszont csak magunkat tudjuk, illetve a dolgokhoz való hozzáállásunkat.

Minden szülő-gyermek viszonyt rendezni lehet egy megfelelő szinten. Sokszor hónapok, évek munkája, de mindenképpen megéri.

Lukács Tünde

Családállító