Ha körülnézünk a világban, mindenhol változások zajlanak. Sokan vannak köztünk nehéz körülmények között, és sokan kérdezik tőlem, hogyan tudnának tovább lépni, vagy legalább is túlélni a jelenlegi helyzetet.
Sokféle témáról írtam az elmúlt években, de rájöttem, hogy az emberek igazi problémája az, hogy nem tudják, hogyan tegyék meg az első lépést. Hiába beszélünk módszerekről, pozitív gondolkodásról, stb. ha nem tudjuk, hogyan induljunk el. Pedig mindenki volt „kezdő”, mindenki megtette azokat az első lépéseket.
Régebben, jó pár éve, egy internetes ismerősöm a következőket írta nekem: „Ha a saját életedben meg tudod valósítani azt, amit szeretnél, azok az emberek, akiken segíteni szeretnél, modellként helyezhetnének maguk elé.”
Ki voltam 20 évvel ezelőtt?
Egy olyan ember, aki mindentől félt, főleg a nyilvánosság előtti szerepléstől. Az általános iskolában inkább bevállaltam az egyest énekórán, de nem voltam hajlandó énekelni a többiek előtt. Gátlásos, csendes, zárkózott lány voltam. Ha valaki 25 éves koromban azt mondja, hogy csoportokat fogok vezetni, és tanfolyamokat tartani, egészen biztos, hogy nem hittem volna el.
Ma mégis előadásokat tartok sok ember előtt, és nem mondom, hogy nem izgulok, de élvezem, amit csinálok. Ma másokat tanítok leküzdeni a gátlásaikat.
Sok évig kényszernek éreztem a munkát, amit végeztem, ma azt csinálom, amit szeretek. Ezekért azonban keményen megdolgoztam. Nem kívül, belül.
Mi tehát az első lépés?
Az, hogy ne túlélni akard a mai, holnapi napot, a következő hetet, hónapot, hanem éld meg a jelen pillanatot.
Ha eszel, egyél. Ha pihensz, pihenjél. Ha szeretkezel, szeretkezz. De akkor légy ott, csakis abban a pillanatban.
Amikor ebédelsz, vajon érzed az étel ízét? A legtöbb ember megfigyeléseim szerint csak „belapátolja” az ételt, aztán rohan tovább. De figyelsz e közben az étel ízére? Édes? Vagy savanyú? Esetleg csípős? Étkezz úgy, hogy figyeld meg az ízeket, élvezd az étkezést! Az evés is az élet örömeihez tartozik. Közben pedig ne azon járjon az agyad, mit kell még otthon vagy a munkahelyen elvégezned.
Vagy este, mikor ágyba bújsz, mit teszel? Rögtön a távirányító után nyúlsz? Vagy odabújsz a párodhoz? De sokan akkor sincsenek ott. A fejükben ezer féle gondolat kavarog. A rohanás, és a fáradtság miatt egyre kevesebb az együttléttel töltött idő mennyisége. Amikor ágyba bújunk, már a másnapi programok járnak a fejünkben.
Amikor lefekszel, ne másra gondolj. Érezd át az ágyad puhaságát, a takaród melegségét. Élvezd a pihenést! Ne kapcsold be TV-t, inkább figyelj egy kicsit magadra.
A mindennapi dolgokban szintén próbáljunk meg jelen lenni. Miközben olvasod ezt az írást, mi jár még a fejedben? Vedd észre, ha nem vagy jelen.
Azokat az érzéseket, amelyeket most nem érzel át, sosem fogod átérezni. Amit most nem teszel meg, sosem fogod megtenni. Csak tologatod ide-oda az idők végezetéig.
Legyen tehát első lépésben célunk a jelen pillanat megélése. Visszatérés a MOST-ba.
Nem baj, ha nem mindig sikerül. Idővel egyre könnyebb lesz a dolog.
Csak gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!
Lukács Tünde
Családállító