A legtöbb ember játszmázik. Hiszen milyen unalmas lenne az élet játszmák nélkül. Ha nem játszhatnánk egymással a „haragszomrád”….”megsértődtem”…..”ha te így akkor én is így”…stb játszmákat.
Miről szól ez az egész játszma dolog? Egyrészről aki ezt csinálja, az energiát akar nyerni az „áldozattól”, ezért beleköt, megbántja, ítélkezik felette, leértékeli, le akarja nyomni stb. A másik fél pedig, ha felveszi a kesztyűt és belemegy a játékba, akkor önként adja az energiáját át a másiknak, ráadásul a játszmázó fél olyan érzéseket, tudatalatti fájdalmakat hozhat fel ezzel a másikban, amitől az nagyon rosszul fogja érezni magát. De csak akkor, ha még ezeket az érzéseket, fájdalmakat, energiamintákat nem dolgozta meg. Aki rendszeresen tisztogatja a lelkét is, és dolgozik magán, az már nem fog belemenni ezekbe a játszmákba. Mert érzelmileg nem érintik meg. Aki játszmázik, az a saját belső bizonytalanságát, megoldatlan lelki fájdalmait vetíti ki a partnerre.
Amikor valaki felett ítélkezünk, véleményt mondunk róla – főleg úgy, hogy nem ismerjük, azzal csak az önmagunkban – vakfoltban lévő dolgainkat vetítjük ki a másikra.
Van az a mondás, hogy a másikban csak azt látjuk meg, ami bennünk is meg van , hiszen azt már ismerjük. Ha bennem szeretet van, a másikról is feltételezni fogom, hogy szeretet van benne. Hiszen ez nekem teljesen természetes. Ha én hazugságokban élek, a másikról is azt fogom feltételezni, hogy hazudik nekem. Erre szokták mondani, hogy mindenki magából indul ki J
Érdemes megvizsgálni, hogy miként nézel a másik emberre, mit gondolsz róla, milyennek látod. Mert ez nem róla, hanem rólad szól.
Van, hogy megkérdezik tőlem is, hogy ..”ugye nem sértődél meg?”. Vagy azt, hogy ..”ugye nem haragszol?”. Nem……mert aki sértődik, aki hisztizik, aki haragosdit játszik, az nincs még belül rendben magával. Amikor valaki megsértődik, vagy hisztizni kezd, meg szoktam kérdezni, hogy hány éves az a kislány, vagy kisfiú, aki most hisztizik? Vagy akinek fáj az a dolog, ami most történik? Legtöbben azonnal rá tudják vágni, hogy pl. 4-5 éves.
Az, hogy nincs bennem harag, vagy sértődöttség, az nem azt jelenti, hogy hagyom a másik félnek, hogy tovább játssza velem a játszmáit. Amikor semlegesen tudsz hozzáállni egy szituációhoz, akkor oldottad meg a feladatot. Amíg haragot, sértődést, dühöt, vagy bármilyen negatív érzelmet felhoz benned, addig dolgod van a helyzettel, és azzal is, aki ezt kiváltotta. Aki kiváltotta, az pedig nem az, aki most megbántott vagy hazudott neked, hanem az, aki az első ilyen fájdalmat okozta. A mostani szituáció arra emlékeztet, hogy ez a fájdalom, sérülés még nincsen begyógyítva a lelkedben.
A megoldás pedig nem a harc, nem a játszma. Nézd meg, mit mutat neked ez a helyzet, mi okozza benned a rossz érzéseket, és keresd meg ennek az okát. Mert nem az fáj, ami most történik, hanem az, amit a mostani szituáció aktivált. Aztán köszönd meg tanítást a másiknak, és engedd el szeretettel. Ne akarj jóvátételt, meg bocsánatkérést. Hiszen tanítómestered volt a másik. Akár hiszed…..akár nem.
Lukács Tünde
Családállító