Rengeteg nő él se veled se nélküled kapcsolatokban. Sokszor nem csak hónapokat, de éveket áldozunk olyan kapcsolatokra, ahol nem vállalnak fel minket. Miért ragaszkodunk mégis ahhoz, amiben valójában nem is érezzük jól magunkat?
Az egyik női csoportunkban egy hölgy problémája éppen ez volt. Igaz, már elengedte a férfit, de lélekben nem igazán tudott túllépni a kapcsolaton. Amikor állítottunk erre, a hölgy képviselőjének volt egy mondata, ami úgy gondolom, megmagyaráz mindent. A hölgy képviselője állt szemben a férfi képviselőjével, és azt mondta:….”Segítek neki abban, hogy kapcsolódni tudjon hozzám.”
Mit jelent mindez? Azt, hogy tulajdonképpen meg akarom oldani a másik problémáját. Én akarom megoldani azt, ami az ő feladata lenne, nevezetesen – dolgozni a kötődési zavarain. Azonban ha visszaugrunk kicsit a kapcsolat kezdetére, akkor azt is tudnunk kell, hogy a kötődésre képtelen férfit – vagy nőt, ha fordított a helyzet – mi vonzottunk be. Ugyanis a mi tudatalatti párkapcsolati mintáink, energiáink, tudatalatt kerestek egy olyan másik embert, aki ezekhez az energiákhoz kapcsolódni tud.
Ha én tele vagyok önbizalomhiánnyal, ha nem szeretem magamat, ha félek az elköteleződéstől, ha megmentő szeretnék lenni társ helyett, akkor olyan párt fogok találni magamnak, aki ehhez asszisztál. Vagyis ő sem akar elköteleződni, nem tud felvállalni, nem nőtt még fel, és nem tud úgy kapcsolódni velem, ahogyan azt én szeretném.
Miért maradunk benne ezekben a kapcsolatokban? Mert be akarjuk bizonytani, hogy meg tudjuk változtatni a másikat, hogy meg tudjuk oldani a problémáját. Hozzáteszem – ami neki sokszor nem is probléma.
Amíg az ő életével foglalkozunk, addig nem kell a saját problémáikkal szembenézni. Nem kell a lelkünk mélyére nézni, mert akkor rádöbbennénk arra, hogy feladtuk önmagunkat percekért, amit a másik velünk tölt. Ahelyett, hogy olyant választottunk volna, aki minket választ, velünk van és felvállal.
Feláldozunk éveket szeretetmorzsákért, amit az a kicsi idő és törődés ad, amikor együtt vagyunk.
Elhatározzuk, hogy majd mi meggyógyítjuk a másik szívét, amit az exek összetörtek. Hogy megtanítjuk ismét szeretni. Hogy megmutatjuk neki, hogy igenis lehet bízni a nőkben. Közben pedig a mi szívünk hal meg csendben, mert bármit teszünk, a másik nem fog dönteni, választani. Hisz ha választani akarna, már megtette volna. Bennünk pedig ezáltal még jobban megerősödnek azok az érzések, amelyek miatt már eddig is szenvedtünk. Az önbizalomhiány, az érzés, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem kellünk eléggé, hogy mindenki jobb nálunk.
Hogyan lehet kilépni ezekből a kapcsolatokból? Sokszor hallom, hogy hihetetlenül nehéz megtenni ezt a lépést. Pedig nem az, csak szépen lassan el kell jutni odáig. Ha tisztában vagy azzal, hogy mennyit érsz, hogy mi az értéked, akkor egy pillanat alatt ki tudsz lépni egy olyan kapcsolatból, ahol nem az értékeid szerint bánnak veled. De ehhez fel kellene építeni az önbizalmadat, önértékelésedet. Ha elkezded szeretni saját magadat, már nem fogsz éveket várni arra, hogy a másik eldöntse, mit akar. Aki szeret, és aki felvállal, az tud dönteni. Annak nincs szüksége arra, hogy évekig gondolkodjon. Ha szeretem a másikat, nincs min gondolkodni. Egy felnőtt ember döntésképes, és vállalja a felelősséget a döntéseiért.
Ha hasonló helyzetben vagy, vagy hasonló kapcsolatban voltál, akkor ne azzal foglalkozz, hogy a másik mit miért tesz, vagy nem tesz. Te tedd rendbe magadat. Te építsd fel az önbizalmadat, te szeresd magadat, és te tudj felelősséget vállalni a döntéseidért, az életedért. Te hidd el, hogy elég jó vagy. A másik mindig tükör nekünk arra, hogy mi az, amit még nem oldottunk meg magunkban.
Ha a saját lelkedben rendet teszel, két dolog történhet. Az egyik, hogy a kapcsolat megváltozik, és más szinten folytatjátok tovább. A másik, hogy rádöbbensz, nem is őt akarod. Mert ahogyan benned a minta megváltozik, úgy változnak a vágyaid, igényeid is. Sok hölgytől hallottam már oldások után, hogy nem is tudja, miért ragaszkodott ennyire a másikhoz, és teljesen közömbös lett iránta.
Ne a másikat akard megváltoztatni, te változz! És veled változik az egész világ.
Lukács Tünde