Pár hónapja jött hozzám egy hölgy, akivel az édesanyjával való kapcsolaton dolgoztunk. Oldottuk amit oldani kellett, majd elment haza. Felhívott 2 hét múlva, és elmondta, hogy amikor tőlem hazament, szíven ütötte a felismerés, hogy teljes mértékben az édesanyja életét éli. Ugyanúgy éli a mindennapokat, ugyanazokon a dolgokon kapja fel a vizet, ugyanúgy reagál élethelyzetekre, még a haját is ugyanúgy hordja. Mellette pedig ugyanazok a problémái a férjével, mint az édesanyjának az édesapjával. Rájött arra, hogy tulajdonképpen azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda. Ettől a pillanattól kezdve kezdett el megváltozni az élete.
Tudattalanul szoros energetikai kapcsolatban vagyunk az őseinkkel. Amikor egy problémával dolgozunk, nem elég csak a velem szemben ülő embert nézni, az ő élettörténetét feltárni, mert szorosan kapcsolódik a családi rendszerével. Ami vele történt, események, traumák, sérülések, annak az oka az ősök életéből származik legtöbbször.
Bert Hellinger 3 törvényszerűséget említett meg, ami a családban mindenkire hat.
Ilyen, és talán a legfontosabb, az odatartozás joga. Mindenkinek joga van a családhoz tartozni, akármit tett, vagy nem tett meg.
A családban gyakran vannak olyan emberek, akiknek a sorsát tabuként kezelik, akiket eltitkolnak, kirekesztenek. Ilyenek lehetnek pl. az öngyilkosok, bűnelkövetők, függőségben szenvedők, vagy azok, akik nem feleltek meg a család mintáinak, elvárásainak, és ezért kirekesztették őket. De ide tartozik az abortusz kérdése is, hiszen azok a magzatok is éltek, és léteztek. Ha őket elfelejtjük, nagyon gyakran a később született gyerekek közül valaki a helyükre lép, és önsorsrontásba kezd. A lelki dinamika ilyenkor az, hogy – „a te életed árán élek, ezért én sem élhetek” – Az édesanya életére is nagy hatással van egy abortusz tudatalatti szinten.
Amikor valakit titokként kezelünk, vagy kirekesztünk, a következő generációkból valaki átveszi a kirekesztett ember sorsát. Megfigyelhető, hogy azokban a családokban, ahol öngyilkosság történt, gyakran megismétlődik a tragédia. Nem kizárólag öngyilkosság formájában, lehet, hogy valakinek egy „halálos” betegsége lesz, vagy egyszerűen nem működik az élete. Nem csak fizikailag lehetünk halottak, elég ha elzárjuk magunkat az élettől.
A második törvényszerűség a hely törvénye. Mindig annak van a több joga, aki előbb érkezett a rendszerbe. Ez leginkább akkor borul fel, ha gyermek születik, vagy ha új párkapcsolatba lépünk.
A legtöbb házasság a gyermek születése után inog meg. Ilyenkor minden figyelem a gyermekre irányul, és általában az apa az, aki kiszorul a rendszerből. Sokkal kevesebb figyelmet kap, és ezek után szokott belépni egy harmadik. A nő, aki eddig nő és szerető is volt, elkezd csak anyaként funkcionálni. Hiába kapja a gyermek az összes figyelmet és szeretetet, ő akkor lesz boldog, ha anya-apa szereti egymást, és boldogok. Ha közben a szülők boldogtalanná válnak, a gyermekben létrejöhet egy olyan tudatalatti hitrendszer, hogy ő tehet erről, hiszen az ő érkezésével borult fel a szülők házassága. Hasonló konfliktust okoz a gyermekben, ha nem önmagáért, hanem valami miatt születik. Pl anya így akarja megmenteni a házasságot. Egy gyermek nem tudja megoldani a szülők életét. Az ilyen próbálkozások kudarcra vannak ítélve, és hatalmas terhet tesznek a gyermekre.
A sorrendiség nagyon fontos, ha új párkapcsolatba lépünk. Ilyenkor az előző partnernek meg kell adni a neki járó helyet és tiszteletet. Hiszen ahhoz, hogy mi a társunkkal lehetünk most, annak az volt az ára, hogy az előző partner kilépett. Vagyis, áldozatot hozott. Energetikai szempontból teljesen mindegy, hogy mi zajlott le a két ember között, mivel mintákat ismételtek, családi programok szerint működtek. A tisztelet mindenképpen ját. Ahol nincsen megadva az előző partnernek a tisztelet, ott az új kapcsolatban is gondok lesznek.
A harmadik törvényszerűség az adok-kapok törvénye. Ennek mindig egyensúlyban kell lennie.
Gyakran mesélik nők, hogy szívüket, lelküket kitették a férfinak, az mégis elhagyta őket. Pedig semmi más nem történt, mint az, hogy felborult az egyensúly. Túl sokat adtál, amit a másik nem volt képes viszonozni. Ha egy olyan embert, aki fél szeretni, elárasztasz a szereteteddel, az el fog menekülni. Nem azért megy el, mert nem volt elég, amit adtál, vagy te nem vagy elég jó. Hanem mert tudja, hogy nem képes ezt viszonozni. Legalább is abban a pillanatban nem. Ezért ha szeretnéd, hogy maradjon, kicsit vegyél vissza az adásból. Idővel, ha benne is oldódik a dolog, már ő is képes lesz többre.
Az adok-kapok egyensúlyának azonban nem csak párkapcsolatban, hanem az élet minden területén egyensúlyban kell lennie.
Lukács Tünde